Hogyan őrizhetjük meg a születés emlékeit a következő generáció számára?

Sok családban ezek jelentik a születés emlékeit: karszalag, kis ruhácska, néhány fénykép.... Pedig a legértékesebb emlék gyakran nem tárgy, hanem a történet. Az emlékek idővel megfakulnak. A részletek összemosódnak. Elfelejtjük milyen illat volt a szobában, milyen érzés volt, amikor megtudtuk, hogy a pocakban van már, milyen volt először kézbe venni a gyermekünket....

Ha ezeket leírjuk, megőrizzük. Egy születéstörténet valójában családi örökség. Évek múlva nemcsak a gyermek olvashatja el, hanem akár az unokák is.

 Ezért érdemes:

-leírni a szülők emlékeit még frissen;
-megőrizni néhány különleges fényképet;
-feljegyezni az első találkozás érzéseit;
-készíteni egy emlékkönyvet vagy születésmesét, amelyhez a gyermek később bármikor visszatérhet.

A tárgyak az idő múlásával megkopnak, de a történetek generációkon át tovább élhetnek. Egy szeretettel megőrzött születéstörténet egyszerre ajándék a gyermeknek, kapaszkodó a családnak és híd a múlt, a jelen és a jövő között. 

Minden családnak vannak történetei. De talán egyik sem olyan meghatározó, mint az a történet, amely egy új élet kezdetéről szól. Amikor elmeséljük gyermekünknek, hogyan érkezett közénk, nem csupán a múltat idézzük fel – gyökereket adunk neki, amelyekből egész életében erőt meríthet.